Jelenleg Magyarországon a hobbi célból tartott háziállatok ivartalanítása nem bevett szokás. Bármely társadalmi rétegben megkérdezünk valakit miért nem ivartalanítja kis kedvencét, hasonló válaszokat kapunk: nem természetes, neki is jár egy kis élvezet, el fog hízni, nem akarom megcsonkítani, nincs rá anyagi keret, olyan édesek a kölyökállatok. Nőstény állat esetében még további tévhit, hogy szükséges ivaréretté válnia, de a legjobb, ha az első alom után ivartalanítják.

Nézzük sorra ezeket az érveket!

Mítosz: Az ivartalanítási műtét nagyon sokba kerül. (Kortól, nemtől és fajtától függően 25 000 és 50 000 forint között van a műtét ára, mely területenként változhat némileg az ország egyes pontjain. Budapesten és nagyvárosokban drágább.)

Tény: Az állat életében egyetlen alkalommal kell a beavatkozást elvégezni. Ha belegondolunk, a megelőzhető balesetek, sérülések, daganatos betegségek kezelése során felszámolt összeg ennek sokszorosa, nem beszélve egy esetleges autóbaleset során keletkező kárról, az egyszeri kiadás meg sem közelíti az utóbbiak következményét. Az utódok felnevelése, oltatása, féregtelenítése legalább nyolchetes koráig, egy kiskutyára számolva, minimum 20 000 Ft. Az ivartalanítás díja ezzel szemben egyszeri és egy életre szól! Jobb nem sorolni azokat az eseteket, ahol a megszületett kisállatok nem járnak kiadással…

 

Mítosz: Az ivartalanítás lustává és kövérré teszi az állatot.

Tény: Egyáltalán nem alapvető, hogy egy ivartalanított állat elhízik. Feltehetően hajlamosabb rá, de egy kis odafigyeléssel, gondos táplálással és sok mozgatással ez teljesen elkerülhető.

 

Mítosz: Legalább egyszer hagyni kell szülni őket ivartalanítás előtt.

Tény: Semmilyen átgondolt, biológiai alapja nincs ennek az állításnak. Nem kell, hogy megszüljön, nem tudatosul bennük az „anyaság öröme”, az ösztöneiktől hajtva párzanak és gondozzák kicsinyeiket, majd később ugyanígy, érzelgősségmentesen verik el őket a maguk közeléből. Sajnos nagyon jellemző, hogy a gazdák szórakoztatónak tartják a kiskutyákat, kiscicákat, aztán amikor megnőnek, már csak koloncok. Egy állat élete nem játékszer, nem lehet eldobni, ha megunjuk. Sokan megteszik, de mindenkit arra kérünk gondolja végig, mielött kedvtelésből szaporítja kedvencét, kedvenceit! Lehet, hogy még jó gazdát is talál nekik ideig-óráig, de annyi rossz sorsú állat van, amelyik már megszületett. Sőt, a fiatal állatokkal sok gond is jár, nem szobatiszták, szétrágnak, tönkretesznek dolgokat, és gondos gazda jelentős összegeket költ oltásaikra, féreghajtásukra. Nagyon sok egy-két év körüli állat válik gazdátlanná, nőstényből is rengeteg, miután vemhes lett…

 

Mítosz: Az ivartalanítás megtöri az állat lelkét.

Tény: Az ivartalanítás semmilyen negatív hatással nem lesz az állat lelkére, pszichés állapotára. Az ivartalanítás a szaporodási szervrendszerre hat: megelőzi a későbbi nemkívánatos kölyköket és azok elpusztítását vagy menhelyre kerülését.

 

Mítosz: Találunk a kölyköknek barátságos otthont, szerető gazdit.

Tény: Sajnos azoknak a szerető gazdiknak, és meleg otthonoknak a száma elhanyagolható lehetőség a több ezer nemkívánt kutya- és macskakölykök számához viszonyítva, akiket kidobnak, kihajítanak, elaltatnak évente. Ráadásul semmi nem garantálja, hogy az általunk elajándékozott kölykök nem jutnak szintén erre a sorsra, hiszen legyen az bármi, a könnyen szerzett könnyebben elvész és kevesebb fejtörést okoz. Jelen esetben azonban élőlényekről van szó. A kölyökként gazdához kerülő kiskutyák nagy része előbb-utóbb menhelyre kerül (mert hiretelen költözni kell, mert már meguntuk, mert láb alatt van, mert folyton ugat vagy kikaparja a virágokat, vagy mert kaptunk egy másik kölyköt...). Csak kevesen halnak meg öreg korukban ugyanott, ahova kölyökként kerültek...

És hogy „nem természetes”?

Ki kérdőjelezi meg, hogy adjon-e enni kedvencének? Pedig az sem természetes. Mióta eszik tápot, konzervet, ember által főzött ételt egy állat? Vajon a lakásban, kertben tartás és ennyi állat kis helyen tartása természetes? Évente milliós mennyiségű állat síntértelepre kerülése, elaltatása természetes?

Sajnálatos, hogy sokan, éppen "állatvédelmi megfontolásból" ellenzik kutyájuk, vagy macskájuk ivartalanítását. Vajon számolnak-e azzal, mennyi fájdalmat és szenvedést okozhatnak ezzel védencüknek, azok utódainak és saját maguknak is? Ez valójában nem más, mint saját, emberi érzelmeink kivetítése az állatokra. Az állatok nem vágynak utódokra, nincsenek emberi érzelmeik, így a fedezést (az "aktust") nem szerelmi/érzelmi, hanem ösztönös alapon élik meg.

A hím állatoknak maga az aktus tényleg élvezet. Cserébe, hacsak nem maga a gazda viszi az hímet pároztatni, az állat kóborlásai folyamán veszélyezteti testi épségét, sőt az életét is. A hím állatok összeverekednek a nőstényért, ebből sérülések egész skálájával keveredhetnek ki. Ezenkívűl ki vannak téve az elkóborlással járó összes veszélynek: elütheti autó – sőt komoly közlekedési balesetet is okozhatnak, melyért a gazda a felelős -, valamilyen oknál fogva nem talál haza avagy kutyák esetén befogja a síntér. Gyakori, hogy az állatok, még ha szerencsésen haza is jutnak, valamilyen fertőző vagy kullancs által terjesztett betegséget összeszednek. Nos, a nőstény állatok esetében a macskáknál például már az aktus élvezete sem mondható el, hiszen a kandúroknak tüskés a péniszük, oly módon, hogy mikor azt kihúzzák, jelentős fájdalmat okoznak a nőstény macskának. A nőstény állatok szervezetét megterheli mind a vemhesség, mind a szoptatás. Az elkóborlás és a fertőzések összeszedése is ugyanolyan gyakori. Nem is említve, hogy a párzás időszakában mennyi bosszúságot tudnak okozni a gazdának, de a szomszédoknak is a megneszült állatok, szétszedett kerítések, vizelettel telijelölt sarkok, átvonyított, átnyivákolt éjszakák…

„Nem csonkíttatom meg!”

Csonkításnak is nevezhető az ivartalanítás, hisz akkor végez az állatorvos megfelelő munkát, ha a hím állatot heréli, a nőstény állatból eltávolítja mind a méhet, mind a petefészkeket (ezt mindig beszéljük meg az állatorvossal, mielött ivartalaníttatjuk állatunkat!). Azonban ha azt tekintjük, hogy az állat életminősége nem romlik, pszichésen nem károsul, nem csökken munkaképessége, teherbírása, sőt, az ivartalanítás az egészségvédelemnek majdnem olyan fontos eszköze, mint a védőoltások - mivel az ivartalanított állatok egészségesebben és évekkel tovább élnek -, határozottan pozitívvá válik ez a csonkító eljárás. Gondoljunk csak a mandula- vagy vakbélműtétre! Ugye a műtét után is teljes értékűnek vallják magukat? Az állat még csak ennyire sem képes, hogy felfogná és filozofálna rajta.

Mikor a legjobb megműttetni?

Nem kell várni az ivartalaníttatással! Az egyik leggyakoribb daganatos megbetegedés a tejmirigy daganata. Ez szuka kutyáknál az esetek felében, nőstény macskáknál szinte mindig rosszindulatú formában jelentkezik, és rövid idő alatt az állat elpusztulásához vezethet. Ennek a betegségnek a veszélye jelentősen csökken, ha az ivartalanítást 2,5 éves kor előtt végezzük el. Az ennél fiatalabb korban, de már a második tüzelés után ivartalanított szukáknál 26%, az első két ivarzás között műtötteknél 8%, az első tüzelés előtt operáltaknál 0,5%-ra csökken a tejmirigydaganat kialakulásának valószínűsége. Ezért lehetőleg az első tüzelés előtt, 6-8 hónapos életkorban ajánlott a nem tenyésztési célból tartott állatok ivartalanítása! Az elmondottak mellett az ivartalanítással megelőzhető a méhgyulladás és a méhdaganatok kialakulása is. Az ivartalanított hím állatoknál pedig nem lép fel here- és prosztatamegbetegedés. A beavatkozás után néhány hónappal abbahagyják a nőstények keresését, így alábbhagy kóborlási vágyuk, amivel redukálódik a verekedések során szerzett sérüléseik, mérgezések, illetve az autóbalesetek során történő elpusztulás eseteinek száma. Csökken a területjelölés ösztöne, és az agresszivitás.

Az Amerikai Egyesült Államokban már gyakorlat az állatok 2-3 hetes korában történő ivartalanítása, Magyarországon jelenleg ez nem megoldható. Ráadásul ritkábbak a korai ivartalanítás szövődményei, mint az idősebb korban végzett műtéteknél. A fiatal állatok jobban viselik a beavatkozást és kedvezőbb a sebgyógyulás is.

Láthatjuk tehát, hogy az ivartalanítás ellen szóló leggyakoribb és legáltalánosabb érvek alaptalanok, leginkább elterjedt hiedelmek avagy az emberek érzelmeinek kivetítése az állatokra.

Mit tegyünk, ha ivartalaníttatni akarjuk állatunkat?

A legfontosabb, hogy lehetőleg az ivaréretté válás előtt tegyük, ha erre nincs mód, akkor a nőstény állatoknál tüzelés alatt és a vemhesség félideje után csak nagyon gyakorlott, nagy tapasztalatú állatorvossal végeztessük el. Nyugodtan ivartalaníttatható azonban a felpárzott állat, miután már nem tüzel. Felesleges különböző hormont tartalmazó készítményekkel elvetéltetni (ami talán nem is olcsóbb a műtétnél), és ezzel megkínozni az állatot (ez a későbbiekben még sok gondot okozhat, rendszeres hormonkezeléssel tönkretesszük az állat egészségét). Az ivartalanítás manapság rutinműtét, egyedül arra kell odafigyelni, hogy az állatot ne csak elkössék, mert az különböző daganatos betegségek forrásává válhat.

Sok állatorvos azt tanácsolja, hogy az első tüzelést várják meg. Ezzel mi is egyetértenénk, ha nem dolgoznánk folyamatosan menhelyi és utcáról összeszedett állatokkal. Az a tapasztalatunk, hogy nagyon sok szuka elvész tüzeléskor. Kérjük, hogy ha az állat eleve szökős vagy ha egy kis esélye is van, hogy elszabadulhasson, akkor inkább még a tüzelés elött műttesse meg! Gyakorlott állatorvos ezt a műtétet is kockázatmentesen megoldja. Akármennyire jól el tudja zárni állatát, feltétlenül tegyen a nyakába egy cipőfűzőre kötve (de ne közvetlenül a nyakörvre, mert azt gyakran lelopják a kóbor állatról) egy bilétát az állat nevével és címével, legyen chippezve, és ha elveszne, miután megkerült és befejezte a tüzelést ivartalaníttassa azonnal, különben meglepődve tapasztalja majd, hogy ezentúl mennyivel több kutyáról kell gondoskodnia.

A konkrét teendők:

Műtét elött 12 órával az állat nem ehet és nem is ihat. Műtét után figyelni kell, amíg teljesen magához nem tér. Melegre van szüksége az állatnak, általában csak az első napon, de van olyan állat is, amelyiknek hosszabb időn át. Az első nap csak ihat, második naptól fogva ehet is. Érdemes arra is odafigyelni, hogy a külső varrat ne felszívódó legyen, mert az sipolyt okozhat, varratszedésre 8-12 nap után szokott sor kerülni. A seb nem megfelelő gyógyulása esetén előfordulhat antibiotikumos utókezelés.

Bővebb információt és aktuális ivartalanítási akciókról a www.zoldzebra.hu oldalon olvashat.

Forrás: Olcsókutya.hu